Gyakorolni!

2020.01.27

Harcosok!!!

Ebben a blogbejegyzésben egy általános, számomra nem is olyan meglepő jelenséget boncolgatnék, melynek a " Francba az egésszel, feladom. Meg már nem is érdekel annyira ez a fránya darts " címet adnám.

Talán már volt erről szó, de nem lehet elégszer elővenni ezt a témát.

Nagyon régóta figyelem a körülöttem zajló világot a játék berkein belül és az általános tendencia, hogy hihetetlenül magas a lemorzsolódás a sportot megismerő, majd az elején lelkesen nekirugaszkodó játékosok körében.

Most nem azokról a vitézekről beszélek, akik szeretnek játszani és a haverokkal alkalomszerűen dobálgatnak egyet, jól érezvén magukat.

Leginkább azokról regélnék, akik valamilyen csatornát használva, lett légyen az televízió, avagy egy hirtelen impulzus hatására belekezdenek a sportba és az elején baromi komolyan veszik. De vigyázat. A Herceg szarkazmusa nevelő szándékkal és jóindulattól átitatva kerül elébetek.

Szóval.

Kimerem jelenteni. A Darts egy nagyon huncut játék. Azt már milliószor leírtuk, hogy bárki elkezdheti. Óriás vagy törpe. Pálcika vagy Hóember. Yoda vagy Sauron.

Még az is mocskosul működik, hogyha valaki nem permanensen a Nagymamát találja el a konyhában a tábla helyett, hanem leginkább a táblát..

Akkor hajlamos elhinni, hogy van keresnivalója.

A következő fázis, hogy már a szegmensek is előbújnak a sötétből és a tudatos dobás szele meglegyinti a sporttársat. Na meg ha néha be-becsúszik egykét magas tripla, hát akkor örömtüzek gyúlnak a garázs mélyén.

A harmadik fázis. Már egész jó a tömeg és a sikeres kiszállóhoz sem kell három-négy fényévet várni.

Negyedik etap. Elkezdünk valóban tudatosan dobni. Figyelünk a technikára, figyelünk a matekra, a végén!, hangsúlyozom a végén ( 170 a varázshatár ) figyelünk az ellenfélre is. És kezdjük megnyalni azt az érzést, hogy a kiszálló is menni fog.

Ötödik fázis. A negyedik etap még jobban megy és elkezdünk átlagokat számolgatni. 42,2 átlag per leg. Hmmm. Ez jobb, mint a múltheti 36...

A Droid 3-at pedig szénné szívatom.

Már csak alig 60 kell a pidiszíhez. Na meg beficcen egy-két 180. Mint ha gólt rúgna az ember a Bernabeu-ban. Csuhajjla. Ergo a Jóisten sem állít meg, hogy belátható időn belül a csúcsra érjek.

És hopp, akkor hirtelen minden megáll. Megállnak az átlagok. Megáll a kiszálló százalék. Egyszóval Megáll az ész.

Ha belepusztulunk, akkor sem fejlődünk. Sőt!!! Rosszabbak leszünk, mert úgy rágörcsölünk, mint Motkány a mogyira.

Aztán szépen lassan a kard leenged, páncél földre hull, nyak előrebillen, fej rázuhan a mellkasra és szomorú, kicsit mérges tekintetünk értetlenül mered a gyűlölt táblára.

Feladjuk. Elmegyünk valami mást csinálni, ami nem ennyire elkeserítő.

Pedig ha tudnánk, hogy alig pár méter választott el attól, hogy még jobb játékossá váljunk.

Pár mocskosul nehéz méter, de csak annyi.

Mert ha a gyakorlás és versenyzés ebben a fázisában kétszer erősebben szorítjuk össze a farpofánk, négyszer erősebben hiszünk a saját tudásunkban nyolcszor többet gyakorolunk és száznyolcvanszor erősebb türelemmel és alázattal viseltetünk a játék iránt.

Akkor a pár, izzasztó méter után ott fog a vállunkra telepedni a fejlődés és a siker csodaszép bülbülmadara.

Igen. Ehhez viszont kell a vasakarat és a maximális kitartás.

És persze, ahogy Alan Soutar Barátom mondaná..Practice.Practice.Practice.

" A Darts olyan, mint angolt tanulni. Az elején viszonylag könnyen eljutsz egy olyan szintre, hogy már magad is elhiszed, hogy beszéled a nyelvet. Aztán jön a finomra hangolás és hirtelen úgy érzed, hogy semmit sem értesz az egészből. "

A Herceg